Nem olyan drága, mint Ausztria, nincs olyan messze, mint Franciaország, és nem annyira fapados, mint Szlovákia. Szlovénia legnagyobb sípályáján ritka vendég volt idén a hó, de még így is simán síelhető, a helyi szállásadók pedig ki vannak éhezve a magyar vendégekre. Ha a meleg mégis közbeszól, akkor ott a helyi Király utca, meg a pápa és a királynő szőlője.

Alig négyszáz kilométerre Budapesttől, kb háromóranyi autozasra talalhato Maribor, ahol télen nagyszerű sipalyakkal, nyáron pedig idealis hegyikerekparozasra varjak az aktívan pihenni kívánó turistát.
Emellett nagyon különleges borokkal, a világ legöregebb szolotokejevel, pezsgő várossal találkozhat, aki nem csak síelni érkezik.
KAP_6136 KAP_6228 KAP_6309 KAP_6329 KAP_6338 KAP_6344 KAP_6351 KAP_6372 KAP_6445

ITT VAN A SZOMSZÉDBAN

 

Szlovénia legnagyobb sípályája közvetlenül az ország második legnagyobb városa, Maribor mellett fekszik, a Pohorje hegyen. Igazi nagyvárosról azonban nem lehet beszélni. Maribort körülbelül 94 ezren lakják, ezzel Magyarországon csak a tizedik legnagyobb lenne, egy hellyel hátrébb taszítva Szombathelyet. Nagyjából olyan, mintha kereszteztek volna egy hangulatos osztrák kisvárost pár felújított panelháztömbbel, és berakták volna a hegyek közé, a Dráva folyó partjára.

Maribor igazi előnye, hogy nagyon közel fekszik a magyar határhoz, alig kilencven kilométerre. Budapesttől négy órányira van, végig autópályán. Elvétve még a Telekom és a Vodafone magyar hálózatát is be lehet cserkészni a telefonnal (bár ennek a jelerősségével nem érdemes számolni).

 

A Pohorje-felvonó szinte a városból indul, jár oda busz, taxival pedig pontosan tíz euró a főtértől. A nagyobb pályáknál a völgyből általában kabinos felvonó viszi fel a síelőket a hegyre, ez a Pohorjén sincs másképp. Ennek több célja is van. Egyrészt ezek a leggyorsabb és legnagyobb befogadóképességű felvonók (a pohorjei például nyolcszemélyes), így gyorsan tudják pörgetni az érkezőket a nyitásnál. Másrészt kevés hó esetén, amikor az alsóbb részeken lévő pályák síelhetetlenek, ez viszi fel az embereket a felsőbb részekre, ahol már tudnak csúszni, majd a nap végeztével egyszerűen visszaszáll mindenki, és lezötyög vele a völgybe. Na ez az, amire láthatóan nagy szükség van Pohorjén.

 

A hegy ugyanis egyáltalán nem magas. A szintkülönbség alig ezer méter, a felvonó alja 300 méteren van, a legmagasabb csúcs pedig 1000 méterrel feljebb. Amikor péntek délután megérkeztünk, szakadt az eső, és majdnem hat fok volt. A felvonó ugyan járt, de a parkolóban alig állt pár autó.

 

„Hideg jöhet, hó jöhet, eső ne jöjjön” – mondta egy magyar síelő, aki egy hétvégére ugrott le a barátaival Szlovéniába. Aznap nem is mentek fel a hegyre, inkább beültek a wellnessbe. Másnap viszont már a pálya tetején futottam össze velük újra. „Amúgy is olyan kevés lehetősége van az embernek síelni, mindet meg kell ragadni” – magyarázta, miért mentek fel mégis.

KAP_6469 KAP_6471 KAP_6475 KAP_6491 KAP_6541 KAP_6567 KAP_6572

AMIT CSAK AZ ELNÖK ÉS A KIRÁLYNŐ IHAT

 

 

A legtöbb magyar turista télen biztosan a sípálya miatt fog Mariborba utazni, pedig a város önmagában is megér egy hétvégét. Igaz, városnézésre és kirándulásra alkalmasabb a nyár. Mégis találni legalább két dolgot, ami télen is élvezhető. Az egyik a maribori városmarketing központi eleme: a bor.

Szlovéniában három borrégiót különböztetnek meg egymástól, ezek egyike a maribori. Tokajhoz hasonlóan itt is túlnyomórészt fehérborokat állítanak elő, ugyanis ennek kedvez a klíma (az Alpok felől hideg, Magyarország felől pedig meleg levegő áramlik a térségbe). Száraz asztali borból és édes desszertborból is érdemes választani, nekem a Kraner-Plateis rizlingje ízlett a legjobban. Amiről viszont lebeszélnék mindenkit, az a Cviček. Ezt különlegességként hirdetik, ugyanis fehér és vörös szőlőfajokból állítják össze, mégis az volt az egyetlen bor, ami nemhogy az üvegből, de még a pohárból sem fogyott el.

 

Maribor egyik legnagyobb turistalátványossága is a borhoz kötődik. Ez egy szőlőtőke az egyik Dráva-parti ház falára felfuttatva. A mariboriak szerint ez a világ legöregebb szőlőtőkéje, állítólag legalább 375 éves. A korát egyrészt mikroszkóppal történt vizsgálatokra alapozzák, másrészt pedig találtak olyan XVI. századi képeket a városról, amelyeken már szerepel a tőke is.

A 70-es évekig hányattatott sorsa volt, a mellette lévő épületben lakó cigányok majdnem elégették télen tüzelőként, végül azonban az önkormányzat pénzt adott nekik azért, hogy vigyázzanak rá. 1981-ben rekultiválták, ma pedig már múzeum és vinotéka működik mellette. Évi 35-50 kilogramm szőlőt ad, amelyből bor is készül, de csak korlátozott mennyiségben. Venni belőle nem lehet, csak protokollajándékként használják: kapott belőle már a brit királynő, az amerikai elnök, de még a pápa is.


 

 

A másik dolog, ami miatt Maribor jó hely, az az éjszakai élet. A helyi Király utca, a Postna ulica ugyan csak 140 méter hosszú, péntek és szombat este mégis tele van emberekkel. A főtér környékén egymást érik a kocsmák, a Dráva partján pedig a szórakozóhelyek. Szombaton éjfél után mindegyik dugig van szlovén slágerekre ugráló helyiekkel.