Kaptam egy Leica M-t, hogy játsszak vele. Nyilván azonnal beleszerettem, és miközben azon gondolkoztam, hogy az összes tulajdonom ér-e annyit, hogyha eladom, tudok venni belőle venni egyet használtan, elkezdtem fényképezni a szüleimet. Tök rég óta a fejemben van, hogy szeretnék róluk, a házról, ahol felnőttem, a vízivárosról készíteni néhány képet, és ki más érdemelné meg ezt, mint a szüleim. Érzelgős ömlengés is jöhetne most, de csak egyszerű képek jönnek apukámról, anyukámról, a kutyáról, aki kivételesen nagyon komoly és a házról, ahol a kispötyi a lépcsőket koptatta, vagy gyújtogatta a hátsó udvaron a Danival a dolgokat. A hely, ami még mindig a világ közepe nekem.

101 102 103 103a 104 105 106 106a 107 108 109 110