A város itt van körülöttünk. Használjuk, benne élünk. Nap mint nap ugyanazokon az útvonalakon megyünk, néha már szemlesütve, gondolatainkba temetkezve. Amikor idegen városba érünk, figyelünk. Rácsodálkozunk szépségeire, izgalmaira. Pedig az ott lakók ugyanúgy csak használják, rutinosan, talán ők is szemlesütve, elmennek a hétköznapi csodák mellett.
Ezek a csodák a saját városunkban, Budapesten is megtalálhatóak. Ha letérünk az útról, a hétköznapok kitaposott ösvényéről, kilépünk a rutinból és idegen szemmel kezdjük figyelni ismert környezetünk. Egy mások számára láthatatlan világba csöppenünk, talán mi is láthatatlanokká válunk. A város megszokott színfalai –, az unalomig ismételt nevezetességek – mögött érdekes, olykor abszurd helyzetek történnek.
Több, mint egy évtizede fotózóm Budapest titkos pillanatait, de olyan mintha mindig ezt csináltam volna, és mindig ezt is fogom. Egy gyorsan változó, élő város szubjektív dokumentumai ezek. Úgy változik, ahogyan a város. Hiszen itt nincs bevezetés vagy befejezés. Csak ez a feltárt, mások számára láthatatlan világ.