Fák. Zöld mező. Tisztás. Nyugalom. Csicsergő madarak és néhány túrázó az egyetlen

mozgás amit megfigyelhetünk.

Aztán eljön a nyár. Valahonnan balról behajt néhány kamion. Furcsa vasakat hoznak.

Jönnek egyre többen, még furcsább dolgokkal. Épületmenyeket hoznak, egyfajta áldozati oltárokat.

Egyszer csak megszólal a zene és áramlanak az emberek, mintha valami mágnes húzná

őket. Az oltárok előtt több ezer ember lejti sajátos áldozati táncát. Kivetkőznek magukból.

Kívűlről legalábbis úgy tűnik. Belülről pedig olyan, mintha a zene tartaná össze őket, pedig

valami más. Valami közös vágy. A szabadságra. Fesztivál időszak van.