Valahol hallottam egy mondást. Nem tudom pontosan visszaidézni, de a lényege az volt, hogy a Tv, a rádió, az internet és a fénykép hazudik. Egyedül a streetfotó nem, mert az utca mindig őszinte. Ezen az úton indultam el Párizsban én is. Nagyképűen hangzik, de persze a nyomukba sem érve, követve a nagyokat. Bresson-t, Doisneau-t, Capa-t, Munkácsy-t és még sorolhatnám a XX. század nagy fotográfusait, akiket mind megihletett Párizs és az ott élő emberek. Akik nem kedvelni valók, sőt, nagy részük inkább egy arrogáns pöcs, de vitathatatlanul színesek és érdekesek. Élnek. Mint maga a város. Sokadik látogatásom ez, és mindig más arcát mutatja felém. Most az alább látható képeket kaptam. Szabadon, koncepció nélkül. Színesben. Lábfétissel. Utalásokkal a régi képekre. Időrendben.