Innen a városból nézve az életük mély szegénységben telik, de vajon nem a mi életünk sivár az övékhez képest? Nem génkezelt Tesco gyümölcsöt esznek, hanem azt, ami terem a fán. Nem hajtják a nagyobb autót, nagyobb lakást. Náluk a BMW a ló, a tehén a SUV. A gyerekek nem Xboxoznak, hanem egy nejlon zacskóval játszanak, és a boldogság nem az, amikor valami agyon strapált számot eljátszik a Megasztárban egy közepes tehetségű karaoke énekes, hanem, amikor reggel feljön a nap és este lemegy. Ők nem depressziósak, nem fogyókúráznak, nem futópadon edzik a testüket és nem érdekli őket a drágább öltöny, vagy mobiltelefon. Nem féltik sivár kis életüket a haláltól. Tudják, hogy ez az élet rendje. Akárcsak az, hogy tavasszal vetni kell, hogy nyár végén arassanak, hogy legyen mit enni télen.
Vajon nem ez az igazi élet és amiben mi élünk az egy nagy rakás beton szemétdomb?
Csángóföld a Kárpátok keleti oldalán húzódik. Még a nyelvújítás előtti magyart beszélik, amitől tényleg időutazássá válik az itt tartózkodás. A szemekben boldogság csillan, és igazi öröm az élet felé. Még, ha olykor kemény is, és megtépázza őket.