“…Amikor még kis srác voltam..” minden nyáron két hetet Zamárdiban töltöttünk a szüleimmel. Keresztapám kis Trabijába felpakolt a család. Az a 120 km az M7-esen egy örökkévalóságnak tűnt. Aztán két hét a fecske utcában. Nekem ez jelentette a szabadságot. Sosem volt telkünk, apám munkahelyi üdülőjébe mentünk. Strandoltunk, bicikliztünk, sütögettünk. Semmi különös, nekem mégis nagyon fontos.
Hajnalban a balatonsound-ról elmenekülve kiültem egyedül, és nosztalgiáztam. Elmentem a titkos helyemre, amit nagyon szerettem. Tudom, hogy ez csak az enyém, más nehezen értheti, de azt is tudom, hogy mindenkinek megvannak a hasonló emlékei. Gyerekként ezeken a stégeken játszottam. Ebben az öbölben készültek az emlékeim.
Fecske utca – Zamárdi, Magyarország