Az érzékszerveket azonban a hétköznapi intuíció mégis megkülönbözteti egymástól, éspedig valamiképp a megbízhatóságuk alapján. Arisztotelész szerint a szemek adta látást szeretjük legjobban az érzékszerveink közül, mert az nyújta a legtöbb ismeretet, lévén a dolgok különbségeiről ez szolgáltatja a legtöbb adatot. Külön hangsúlyozza, hogy a látás érzékét önmagáért is szeretjük, nem csupán hasznos voltáért.

Sem a hallás, sem a tapintás, sem az ízlelés nem képes az alak felismerésére.  A látás ezzel szemben jóval “demokratikusabban” képes részletes információt szolgáltatni. Ez összefügg egyik fontos sajátosságával, a függetlenséggel. A látás nem követeli meg, hogy a szemlélő a látott dologgal kapcsolatba lépjen.  A látvány elválasztható a dologtól (például a képzeletben). A kép elválasztható az anyagi létezőtől, amelynek a képe. Ez az érzék biztosítja az absztrakció és a gondolat szabadságát. Innét nyeri eredetét a szemlélődés, a teória (theória – szemlélet) fogalma, ami a teoretikus igazság eredete. A kép, bármilyen szabadon is bánjék vele a képzelet, megőrzi a dologra való vonatkozását, míg a hang, bármennyire is átalakíthatja a képzelet, nem lehet más, mint az, ami hallatszott. Nem válhat külön a hang, és a hang benyomása. (A hallásnál ezért nincs absztrakció: valamit hallani maga a hang.) A látás közömbössége a külső világ függetlenségének, mint fogalomnak az előfeltétele. A látás által biztosított függetlenség azonban azzal is jár, hogy a dolgok között csak térbeli kapcsolatot állapít meg, oksági kapcsolatot viszont nem. A sokféle dolog közötti kapcsolat maga nem adott a látás által. Az oksági viszony felismerésére az elme kényszerül, mint ezt Hume nagyon helyesen látta.

Harmadsorban a látás térben lévő dolgokra vonatkozik. A látott dologhoz nemcsak nem kell közel kerülni, de a távolság jótékonyan hat éppen a tájékozódásra magára. A tapintás, a hallás megköveteli a közelséget, de ebben az értelemben tolakodó érzék is: nem enged közel egyszerre sok tárgyat. Nem lehet egyszerre sok dolgot tapintani, ízlelni vagy hallani. A térbeliségnek továbbá következménye a kiszámíthatóság. A távolságok érzékelése miatt lehetséges, hogy kiszámítható legyen, mi fog történni adott időn belül, ami az előrelátás lehetőségét adja meg. A kiszámíthatóság pedig a válasz mérlegelésének további lehetőségét biztosítja. A kiszámíthatóság pedig biztonság. Ezért van az, hogy a látás megbízhatóságával semmi nem vetkedhet. A látás tehát összefoglalóan a szemlélőt dolgok térben rendezett sokaságával, azok formájával szembesíti, akaratlagosságot feltételezve, de mégis függetlenített és kiszámítható módon.

A szemlélődés, az elmélet, az elvont igazság fogalmát a látás tulajdonságai teszik lehetővé. A kozmosz, a rendezett világegész csak a látás számára értelmezhető, csak a látás számára jelenhet meg.

101 102 103 104