Azerbajdzsán több szempontból is rendkívül ellentmondásos ország, itthon pedig azért került többször is a figyelem középpontjába, mert kormányunk jóideje ápol szoros kapcsolatot vele. Diktatórikus berendezkedésű, de közben az egyetlen ország a világon, mely a gazdasági válság alatt GDP növekedést ért el olajkitermelése miatt. Emiatt olyan szakadékok húzódnak jómódú és szegény ember között, melyek alig áthidalhatóak.
Baku a Kaszpi tenger metropolisza. Drága sportkocsik és hatalmas terepjárók ontják magukból az olcsó benzingőzt, a szegény negyedekre épült felhőkarcolók között. Eközben néhány kilométerre, egy vidéki városban lovakkal és/vagy Mercedes-szel járnak az emberek, a sivatagban pedig 30-40 km mélyen lelhetünk fel magányos, földbe épített házakat. Elzárva a teljes civilizációtól. A vadkapitalizmus bizonyos rétegeknek gazdagságot hozott, de az értékek csak lassan idomulnak az életszínvonalhoz.

Azerbajdzsán alapvetően muszlim ország, mindezt a legnagyobb demokratikus törekvések mellett valósítja meg. Például néha elrabolnak újságírókat. A lakosok többsége az iszlám síita ágához tartozónak vallja magát. Ennek ellenére a vallás manapság is sokkal inkább a kultúra és az etnikumhoz való tartozás kérdése. Elfogadóan és liberálisan (vagy unortodox módon? ki tudja manapság ezek a kifejezések mit is jelentenek pontosan?) kezelik a vallást. Sokáig agrárországként tartották számon, de az ország alatt rengeteg olaj és gáz tartalék rejtőzik. Annyira, hogy amíg a világ egyik fele a gazdasági válság következtében visszafogta kiadásait és “spórolt”, addig Azerbajdzsán két számjegyű ütemben növelte gazdasági mutatóit. Annyira gazdag ezekben a nyersanyagokban, hogy az ember lépten-nyomon földalól feltörő, olajos kistavakba ütközik. Mélyen a sivatagba tett kirándulásunkkor több ilyenbe is belebotlottunk.

Ennek következtében elképesztő kontrasztok alakultak ki, pontosabban ezek még most is alakulnak. Harapni lehet az anyagi mámort és ennek az árnyékában megbúvó szegénységet. Baku iszonyatos ütemben fejlődő metropolisz. A hatalmas felhőkarcolók a nyíltan hivalkodó jólétet tükrözik. Legdrágább és legújabb sportkocsik, terepjárók. A nők a legújabb divat szerint… A házakra – melyekben együtt él egy egész generáció, – ráépül a legújabb lakópark. Az emberek örülnek, ha költenek, és örülnek, hogy van mire. Látszik, hogy dübörög a biznisz. Vasbetonszerkezetek árnyékában játszadozó gyerekek hátterében partikra készülő újgazdagok.

Ehhez képest a vidék, olyan, amit bármilyen sztereotípiánkban elképzelünk. Panel táblákba belekényszerített életektől kezdve, távol a világtól, a sivatag mélyén élő földművelő, állattartó családokkal találkozik az ember. A legérdekesebbek az “olajfaluk”, melyek a kutak, olajmezők szomszédságában, a munkások számára kialakult, rögtönzött városkák. Inkább szabadon futó közmű vezetékek által közrefogott házikók és életek. A hátsókertben olaj áztatta “kiskerttel”. A szocializmus martaléka, felerősítve a vadkapitalista bizonytalansággal. Azerbajdzsán még csak nemrég szállt be a nagyok versenyébe, juthat akár messzebbre is, szerintem fog is.

A szavannás sivatagtól kezdve az Alpokat idéző hegyi tavakig, az olajat és a földgázt nem is említve, bővelkedik természeti kincsekben. A Kaszpi-tenger gyöngyszeme megint virágzik.

Számomra nagyon érdekesek ezek az országok. Akárcsak a Balkán, (Bosznia, Szerbia, Montenegró), Azerbajdzsán is most zárkózik fel, csatlakozik a világ ütőeréhez. Ez megváltoztatja az embert. Ahogy mindig, itt is az eredetiséget kerestem. Az éles kontrasztokat, azt a világot, ami engem mindig izgatott. Ami nekünk már – saját magunk komolyan vétele túlszabályozása miatt, – sosem sikerülhet.

 102 103 104 105 106 107 108 109 110 111 112 113 114 115 116 117 118 119 120 121 121a 121b 122 123 124 125 126 127 128 129 130 131 132 133 133a 134 135 136 137 138 139 140 141 142 143 144 145 146 147 148 149 150 151 152 153 154 155 156 157 158